A 60-as, 70-es években kötelező volt a legtöbb iskolában az egyenruha viselése. Ez a fiúknál általában inget és sötét vászonnadrágot, a lányoknál pedig sötét köpenyt jelentett. Az új generáció már el sem tudná képzelni, hogy milyen lenne, ha a legújabb divatos - vagy éppen nagytesótól megörökölt és/vagy turkálós - ruhák helyett uniformist kellene viselni. Pedig véleményem szerint lenne létjogosultsága az ötletnek, hiszen a fiatalok között rengeteg ellentét alakul ki pusztán az eltérő külsőségek miatt, de jó példa az is, hogy nagyon sok gyereket teljesen kirekesztenek csak azért, mert a családjának nincs pénze új ruhákra. 

Mint mindennek, ennek is két oldala van, valamilyen szempontból jobb volt a régi rendszer, de sok érv szólna az ötltözködés szabadsága mellett is. Régebben nem volt ennyire fontos a külső megjelenés, igaz, nem is volt akkora ruha kínálat, mint manapság, de az például elképzelhetetlen lett volna, hogy két ember az eltérő öltözködési stílusa miatt ne barátkozzon egymással. Anno a külsőségek helyett a belső személyiség alapján ítélték meg egymást. Ha valaki jókiállású, kedves és közvetlen volt, több barátott szerezhetett, mint bunkó, unszimpatikus viselkedéssel. Tudom, ez természetesen hangzik, de jobban belegondolva rájövünk, hogy ma már ez nem mindíg van így.

Elméletben a szabad öltözködésnek az a legfőbb előnye, hogy a serdülőkorban lévő kamaszok kialakíthatnak maguknak egy egyedi stílust, ami egy remek önkifejezési eszköz lehet, ám ezt a szabadságot jelenleg kevesen használják ki, hiszen a többség valamilyen szubkultúrához tartozik, melyek napjainkban már inkább csak a külsőségekről szólnak, sem mint a belemagyarázott nagy eszmékről. Az a néhány fiatal, aki viszont tényleg szeretné megvalósítani önmagát falba ütközik, hiszen a többség nem szereti, ha valaki más, mint az átlag és ezért kirekesztik, sértegetik és bántják őket.

Szeretném, ha az egyenruha egy elavult és primitív eszköze lenne az ellentétek megszüntetésének, de sajnos az igazság az, hogy a mai fiatalok túlnyomó többsége nem elég intelligens ahoz, hogy felül tudjon kerekedni a csökönyös sztereotípiáikon. Nem mondom, hogy vissza kéne hozni ezt a rendszert az általános- és középiskolákba, de ha ez kell ahoz, hogy a mai tizenévesek megtanuljanak a külsőségeken túllépve a belső értékekre figyelni, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni az ötleten.